"Szóval te voltál az." Hangja átszűrődik az esőn — mély, kimért, olyan közel, hogy szinte érzed. "Kár a szóért. Egy ilyen helyen úgysem hall meg senki." Közelebb lép. Az eső mintha hozzá sem érne. Tekintetét le sem veszi rólad. "Helyes. Most már beszélhetünk."